Az elmúlt pár hónapban sokszor szidtam magam, hogy mégis miért döntöttem le egy már meglévő, működő weboldalt, és kezdtem bele egy teljesen új felépítésének, mert ez – főleg egy laikus számára – nem egy egyszerű feladat… (Sőt, ha jobban bele gondolok, nem csak egy laikus vagyok, hanem egy rohadt finnyás laikus, aki 10 perccel ezelőtt azon akadt ki, hogy lekerekített gombokat lát, holott neki szögletesek kellenek…)
Szóval minden túlzás nélkül mondhatom, hogy kemény heteken vagyok túl, de itt a pillanat, és az első posztomat írom épp, ami pár nap múlva mindenki számára látható lesz. Nem vagyok jó novellaírásban, és nem is terveztem hosszú posztot, csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm mindenkinek, aki eddig bátorított, és támogatta a munkámat, Nélkületek még mindig virágokat fotóznék szigorúan olyan helyen, ahol nem lát senki, és ultragáz blogbejegyzéseket pötyögnék arról, hogy ma milyen izgalmas modellem volt, úgyhogy most elköszönésképp itt egy pár pipacs:
Dóri